„Kemény ez a Finnország!” – sóhajtott fel Turán Frigyes a finn világbajnoki futam első napjának végén.

Érdekes nap volt ez egyébként, a rendezők délutánra időzítették a rajtot, úgyhogy az estébe nyúlt a program az egyébként fényes nappal sem túl könnyű gyorsasági szakaszokon.

A Turán Frigyes, Zsiros Gábor, Ford Fiesta trió a kategóriájában a hetedik helyen zárta a csütörtököt, de egyáltalán nem elégedetlen, hiszen a Super2000-es indulók közül az egyetlen, amely még sohasem versenyzett, vagy tesztelt ezeken a pályákon.
„Nagyon jó a verseny, borzasztóan élvezzük minden kilométerét, de kár lenne tagadni, hogy megvannak azok a különbségek, amelyekre felkészítettek minket. Mi vagyunk az egyetlen igazi elsőáldozók, mert bár Gassner sem versenyzett még itt, de ő legalább tréningezett tavaly. Ehhez képest négyen-öten nagyon együtt vagyunk, másodpercek választanak el egymástól. Az eleje, Tanak és Hänninen viszont nagyon-nagyon gyors” – mondta a Synergon Turán Motorsport pilótája.

Frici azt is hozzátette, a mostaninál még lehet gyorsabban menni, de az első nap nem akartak kockáztatni, s nem is tették. Nagyobb túlcsúszás és hiba nélkül vitték célba a Fordot, amivel a csapat is tökéletesen elégedett volt.

„Sokat tanultunk már ebből a három szakaszból is, de van még hová gyorsulni ahhoz, hogy a dobogós helyezésekről tudjunk beszélni. Az itteni pályák borzalmasan gyorsak, van olyan kanyar, amit padlógázon el lehet fordulni, mert annyira jó a tapadás és olyan szélesek az utak. Bátran, bevállalósan kell közlekedni” – adta meg a receptet Frici, aki azt is elárulta, hogy pénteken sem fognak unatkozni, hiszen jönnek a klasszikus, finn ugratós szakaszok, amelyek egyik-másika tartogat meglepetést. Utcai autóval alig lehetett átmenni ezeken a szakaszokon, olyan hegyesek voltak az ugratók – kíváncsi rá, milyen lesz versenyautóval.

„Alapvetően nagyon tetszenek a pályák, s nem változott a véleményem azzal kapcsolatban, hogy ez életünk egyik legszebb versenye. Arról nem is beszélve, hogy milyen jó érzés ilyen sok néző előtt autózni. Kicsit olyan ez, mint a hetvenes években volt Magyarországon: négyes sorokban állnak az emberek a pálya szélén, és jó érzés, hogy gyakran feltűnnek magyar zászlók is”

– mosolygott Zsiros Gábor.